Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

Krakkóban voltunk:)

Káposztás Lilla

Blog, Krakkói IVT

Az idei nyarat igencsak átszőtte az internacionalitás hangulata: a sportvilág nagy nemzetközi versenyei (foci EB, riói olimpia)  mellett a Katolikus Anyaszentegyház még egy nagy világeseménye kötötte le a hívők és nem hívők figyelmét egyaránt: a Krakkói Ifjúsági Világtalálkozó. És hogy milyen is egy ilyen találkozón résztvenni? Nos ezt osztja meg velünk Sári Judit. Fogadjátok sok szeretettel élménybeszámolóját :)!

Vajon mi köti össze Köln, Rio de Janeiro és Manila városait? Miért illik közéjük Madrid, Toronto, Róma, Denver vagy épp Sydney? Egy közös biztos van ezekben a városokban: mind helyszínei voltak katolikus Ifjúsági Világtalálkozóknak, s az elmúlt nyáron Krakkó is büszke tagja lett ennek a csoportnak. Július 25 és 31 között több millió zarándok részvételével a dél-lengyel városban tartották meg az idei év egyik legnagyobb katolikus eseményét. A 750 ezer fős város és a környék települései a világ 193 különböző országából érkező zarándoknak, köztük 4000 magyarnak is, adtak otthont, hogy együtt tapasztalhassuk meg katolikus hitünk nyitottságát, megerősödjünk együvé tartozásunkban, s együtt imádkozhassunk, gondolkodhassunk Ferenc pápával. A Csücsopból 30 fős csoporttal indultunk útnak telve lelkesedéssel és várakozással, s túlzás nélkül mondhatom életre szóló élményekkel tértünk vissza: a közösségben megélt hit sokáig derűnk, mosolyunk, nevetésünk és vidámságunk forrása lesz!

Nagyszerű egybeesés, hogy az Irgalmasság Szentévében megrendezett Ifjúsági Világtalálkozó épp Krakkóban zajlott. Ez a város volt Fausztina nővér otthona, aki által Jézus irgalmasságának üzenetét fedezhette fel újra a világ. Később a nővért szentté avató II. János Pál segédpüspökként és érsekként is ebben a városban dokrakkó_szálláslgozott. Épp ők voltak világtalálkozónk védőszentjei, a világtalálkozó mottója pedig a Szentévhez, s a városhoz méltóan nem is lehetett volna más, mint „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek.” (Mt 5,7). Az Isten irgalmáról szóló tanítás átszőtte a világtalálkozó minden mozzanatát: az irgalmas Jézus képének óriási mása fogadott minket a nyitó misének és a keresztútnak otthont adó Błonia parkban, majd a zárómise helyszínén, a Campus Misericordiae-ban; az irgalmasság testi és lelki cselekedetei köré fűzték fel a pénteki keresztút állomásait; „Irgalmat őriz a szív, boldogság öröme hív, hiszen egy napon az irgalmas lelkek irgalmat nyernek” hangzott fel lépten-nyomon minden nyelven a találkozó himnusza; a magyar katekézisek szívbemarkoló beszédei is számtalan példával az irgalmasság körül forogtak; s mi magunk is, mint zarándokok, élvezhettük a lengyel vendéglátók irgalmas szeretetét, amikor nekünk szállást adtak, vagy épp amikor a zárómise helyszínére tartva a helyi családok a házuk előtt állva vízzel kínálták az ott elhaladó tömeget.

A találkozó meghatározott napján minden zarándok ellátogathatott az Irgalmasság bazilikájába, amely Fausztina nővér egykori kolostorának tőszomszédságában áll, valamint a tőle alig egy km-re álló II. János Pál pápa bazilikába. Lenyűgöző élmény volt látni nemcsak a modern épületegyüttest, hanem a lengyel nép szeretetét is, amellyel ezen két XX. századi szentüket körülveszik, s mindennapi gondolkodásukban is beépítik az ő személyiségeiket. Elgondolkodtató, hogy mind a lengyel pápa, mind pedig az irgalmas Jézus képe az összes lengyel templomban helyet kap, még a legősibbekben is – talán épp ez adja a lengyel nép hitének erejét és frissességét: számukra a kereszténység nem valamiféle ősi hagyaték, hanem jelenlévő valóság, amelyet épp e két modern szentjük közvetít.

A világtalálkozó másik csodálatos ajándéka a közösségben megélt hit, a népek, nyelvek kavalkádja közepette is megélt békesség. Ez a sokszínű egység számomra azt a csodálatos felfedezést jelentette, hogy a hitemben nem vagyok egyedül, hanem sokakkal osztozhatom benne! Egyetlen perc sem telt el a találkozóból némán: az utcákon éneklő csoportok a korábbi találkozók dalait zengték, templomudvarokon táncoltak, zászlók ezrei színesítették a város tereit, utcáit, pacsizás és a kis ajándékok cseréje segített a barátkozásban. Ez a tömeg békés tömeg: még ha több óráig is tartott, hogy egy központi rendezvény helyszínét elhagyjuk, vagy beszorulva álltunk is valamelyik várakozó tömegközlekedési eszközön, a zarándokok csoportokban énekeltek a tömegen belül is. Azt hiszem, ez a békesség szintén a világtalálkozók adománya. Ugyanez a békesség vett körül a szombati virrasztáson a gyertyák fényénél, s a Campus Misericordiae-n kint töltött éjszaka folyamán. A világtalálkozók résztvevőin kívül nem sokan mondhatják el magukról, hogy több milliónyi emberrel aludtak egyszerre a szabad ég alatt az oltár körül!

A világtalálkozó száIMG_0103mtalan olyan pillanatot is szült, amely ott a helyszínen talán nehézségnek tűnt, de utólag biztosan emlékezetes vagy épp nagyon vicces. A többszöri szakadó eső nem tette komfortossá a nyitó misére való kiutat vagy épp a záró miséről vissza vezető 15 km-es (gyalog)utat. Mégis, utólag nagyon vicces emlék, hogy zarándokok ezrei sétálnak a zarándokcsomagban kapott sárga vagy piros egyen esőkabátjukban mint apró pici manók a szakadó esőben.

 

 

Hálásan köszönjük a lengyel nép évekig tartó készületét és munkáját! Csücsopos közösségünk tagjai családok vendégszeretetét élvezhették, s mindnyájan bőséges ellátásban részesültünk! A szervezők minden apró részletre figyeltek, még arra is, hogy a magyar katekézisek helyszínén az oltárt díszítő virágok piros-fehér-zöld színben pompázzanak! A krakkóiak közül sokan az ablakokban kirakott Ferenc pápát vagy II. János Pált ábrázoló képekkel és vatikáni zászlókkal fejezték ki, hogy maguk is bekapcsolódnak a találkozó vérkeringésébe.

Hálásan köszönjük Istennek ezt a csodálatos hetet, amelyet Csücsoposokkal és másokkal is együtt tölthettünk! Örömöt és derűt hoztunk haza, s itthon is igyekszünk ezt megélni, továbbadni! Ha pedig időközben lelkesedésünket vesztenénk, tudjuk, hova kell mennünk pótlásért: irány Panama!IMG_0225

Csücsop