Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

Gyalogosan Csíksomlyóra

H.Péter (5)

Blog

Csíksomlyói Pünkösdi búcsú 2017

Közösségünkben talán mindnyájan tudunk egyet s mást a csíkomlyói Pünkösdi búcsúról. Sokan jártunk már arra, kóstoltunk erdélyi borvizet, imádkoztunk Szűz Mária szobránál, vagy talán éppen egy régi vágyunk lenne egyszer élőben is részt venni az éves eseményen, sok százezer keresztény testvérünk társaságában. A 2017-es búcsún is többen megfordultak közösségünk tagjai közül, hogy aztán lelkiekben is erősödve térjenek vissza.

Az alábbiakban fogadjátok szeretettel Kotán Eszti beszámolóját!

Ha pedig kedvet kaptatok az úthoz a következő alkalommal, vagy éppen szívesen nosztalgiáznátok, további fényképekért látogassatok el a gyalogos zarándoklatot szervező székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz plébánia oldalára!

 


Beszámoló

Csíksomlyó – Gyalogos zarándoklat

2017. június 2-4.

„Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária!”

Idén már ötödik alkalommal vettem részt ezen a zarándoklaton, és mind közül ez az idei volt a legnagyobb élmény számomra. Nemcsak a fizikai teljesítmény miatt, hanem azért is, mert valóban tenyerén hordozott minket az Isten, és elárasztott kegyelmekkel.

Hogyan is történt mindez?

Székelyudvarhelyen a Kis Szent Teréz Plébánia szervezi évek óta a gyalogos zarándoklatot. Kezdetben csak az ifjúsági csoportok mentek, majd évről-évre növekedni kezdett a gyalogos zarándokok száma.

Engem Keresztapám hívott öt évvel ezelőtt, és azóta minden évben.
Idén körülbelül 750-en indultunk útnak gyalog. Ez főleg akkor nagy szó, ha tudjuk, hogy Székelyudvarhely és Csíksomlyó között a táv majdnem 60 kilométer, és a gyalogosok ezt másfél nap alatt teszik meg. Majd újabb másfél nap alatt vissza is jönnek. Idén én is azok között lehettem, akik hazajöttek gyalogosan. Felemelő érzés volt!

Sokan kérdezik, hogy miért gyalogolunk ennyit? Mi ennek az értelme?

Erre két válaszom van, az egyik történelmi, a másik személyes.

A történelmi indok: mert a székelyek szavukat adták. Szavukat adták annak a személynek, aki őket megsegítette, és megtartotta őseik szent hitében. A hagyomány szerint egy legendás csatában 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát erőszakkal akarta unitárius hitre téríteni. Pünkösd szombatján János Zsigmond nagy sereggel érkezett Csíkba, hogy érvényt szerezzen akaratának. A katolikusok István gyergyóalfalvi plébános vezetésével pünkösd szombatján Csíksomlyón gyülekeztek. A Tolvajos-tetői ütközet alatt az asszonyok, a gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték Szűz Mária közbenjárását, segítségét. A hagyomány szerint a katolikus székelyek legyőzték a fejedelem seregét, azóta e győzelem emlékére rendezik meg minden évben a Pünkösdi búcsút. Mert megtarthatták a hitüket, identitásukat.

Csíksomlyói zarándokok
Úton, útfélen.

A személyes indokom: maga a zarándoklat. A gyalogolás alatt másképp kezdem látni a dolgokat, máshova kerülnek a hangsúlyok. A 60. kilométer környékén egyáltalán nem érdekelnek már az átlagos, mindennapi problémáim. Megnyílnak a távlatok, szó szerint is, mert gyönyörű vidéken megyünk keresztül, és átvitt értelemben is, hiszen itt van idő, tér és lehetőség arra, hogy magunkba tekintsünk, átgondoljuk az életünk kihívásait, és céljait.

Három nap, amíg énekelve, imádkozva, a társainkkal átszeltük a Hargitát, kitekintettünk a Cekenden, áthaladtunk kedves falvak között, Csíksomlyón búcsús misén vettünk részt, és végül hazaértünk Székelyudvarhelyre.

Erről szól a vers, amit minden zarándoklat nyitó szentmiséjén felolvasunk:

Aki zarándokol, nem rohan
Aki zarándokol, nem menekül
Aki zarándokol, nem menetel
Aki zarándokol, nem túrázik
Aki zarándokol, nem kirándul
Aki zarándokol, nem sétál
Aki zarándokol, nem bóklászik

Aki rohan, azt az idő szorítja,
Aki zarándokol, azt az idő tágítja

Aki menekül, önmaga elől fut
Aki zarándokol, önmaga felé tart

Aki menetel, másokhoz igazodik
Aki zarándokol, saját ritmusára jár

Aki túrázik, teljesít
Aki zarándokol, teljessé lesz

Aki kirándul, kikapcsolódik
Aki zarándokol, bekapcsolódik

Aki sétál, nézelődik
Aki zarándokol, befelé figyel

Aki bóklászik, céltalan
Aki zarándokol, célra talál

Aki zarándokol, úton van.
Aki zarándokol, jó úton van.

Hegyek között
Úton a fény felé.

A „jó úton” a sok nehézség közepette rengeteg erőt is kapunk. Idén különösen nehéz volt elviselni a nap tűző melegét. A nagy hőmérséklet-különbséget. Közben viszont nagyon sok erőt ad, amikor Máréfalván (ahol a legtöbb székelykapu van egy településen) a nénik, bácsik könnyezve integetnek nekünk, úton levőknek. Erőt ad, amikor jótevők adományaiból friss vízhez juthatunk minden megállóban. Erőt ad, amikor a motorosok szembejönnek és dudálnak, integetnek. Erőt ad, amikor a rendfenntartók kedvesen, humorral szólnak hozzánk és gondoskodnak a biztonságunkról. Ehhez nekik háromszor annyit kell gyalogolni, és közben figyelni egymásra, a forgalomra és miránk. Bíztatnak, hogy hajrá, csak így tovább! Erőt ad, amikor látom, hogy a társam segítségre szorul. Erőt ad a hajnali napfelkeltében, a Hargitán imádkozni a Rózsafüzért.
Erőt ad, amikor felfedezek a gyalogosok közt más Csücsoposokat is!
Erőt ad a társaim ereje és hite. Erőt ad, ha a kedvenc virágom nyílik az út mentén. Erőt ad, ha jó híreket kapok otthonról. Erőt ad, hogy tudom, hazavárnak.

Ennek az útnak különösen nagy fordulópontja a búcsús szentmise. Nem lehet elmondani azt az érzést, amikor együtt vagyunk katolikusok, a szentmisén, Jézus Krisztus és Szűz Mária jelenlétében; együtt énekeljük a himnuszt, mindezt 300 kilométerrel a magyar határon túl, több százezren.
Idén a pápai nuncius is velünk ünnepelt. Ez ugyan egy kicsit hivatalosabb keretet adott az ünnepnek, mégis különlegessé is tette azt. A búcsús szentmisén teljes búcsút nyerhettünk. Ez volt gyaloglásunk egyik célja is.

Másnap Székelyudvarhelyen, a hazatérő zarándokokat fogadó szentmisén mintegy 3500-an vettünk részt, köztük az a 350 zarándok, aki gyalogosan jött haza is. Minket a főtéren úgy vártak és ünnepeltek, mint a hősöket. Tapssal, virággal, könnyekkel. És valóban azok is voltunk! Akik szembe mertünk nézni a kihívásokkal, kényelmetlenségekkel, bizonytalanságokkal, és volt bátorságunk nekivágni! Talán ez számított leginkább, a többit megkaptuk hozzá.

És hogy mit hoztam haza a zarándoklatról?

Tapasztalatot arról, mit jelent áldottnak, kegyelemben élőnek lenni. Tapasztalatot arról az erőről és hitről amit a székelyek hordoznak. Tapasztalatot saját magamról is, hogy néha sokkal többre vagyok képes, mint azt én elképzelem magamról. Tapasztalatot arról, ami minden változó körülmény közt megtart.

Hitem elmélyülését, reményem megerősödését és szeretetet.

Kell ennél több?!

 

Kotán Eszter
12-es Egy Lélek kiscsoport

Csücsop