Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

Hazaért a Csúszcsop a Chopokról

N. Zsuzsi

Blog

A Csücsop-Csúszcsop szervezői – Gyuri, Fülöp és Benyó – tavaly télen már síeltek együtt Donovaly-ban. „Annak ellenére, hogy az egyik pályán pont ugyanazon a ponton sikerült mindhármunknak kissé nagyobbat esnie, arra jutottunk, hogy ennek folytatódnia kell”– írja tudósítónk, Benyó. Idén meg is hirdették az egész közösségnek, így nyolcan indultak el február 4. hajnalban Szlovákiába.

Fogadjátok szeretettel a beszámolót!


 

A Csücsop történetébe idén, 2019-ben, egy teljesen új program lépett, a csücsopos síelés. Közösségi nevén a Csúszcsop, melynek keretében február elején három napra elutaztunk Szlovákiába, a Chopok-ra síelni.

Hétfőn hajnalban nyolcan (Zsuzsi, Emma, Pirka, Fülöp, Gyuri, Gábor, Sanyi, én) egy mikrobusszal indultunk útnak. Az odaút nagyjából gördülékenyen ment, rögtön a pályára mentünk és többnyire a parkolónkhoz közeli, déli oldalon csúsztunk (ami egyébként a Budapesthez közelebbi oldal is). A három nap alatt aznap volt a legkevésbé kedvező idő a síeléshez, a Panoráma pályáról például a nevével ellentétben nem nagyon tudtunk gyönyörködni a tájban, a nagy köd miatt:  épphogy láttuk egymást és tudtuk egymást vezetni. De azt is csak annak köszönhettük, hogy színes egyéniségek vagyunk, ami a kabátjaink különböző, és többnyire élénk színeiben is megnyilvánult. Este elfoglaltuk a szállást, egy egész jó kis apartmanban, ahol eltöltöttük az időt főzéssel, vacsorával, kellemes és vicces beszélgetésekkel, ill. esti imával, énekléssel. Mindössze lefekvés előtt ért minket hidegzuhanyként, hogy a bojler aznap még nem volt jól beüzemelve, így igen gyors fürdés volt mindnyájunknak. Persze még ez sem teremtett fagyos hangulatot…. Pláne, hogy utána előkerült a környéki hegység nevét viselő innivaló, a Tátratea, ami jól CSÚSZott a vacsi [makaróni] és a hideg vizes fürdés után. 🙂

 

Másnap, kedden délelőtt kicsit elCSÚSZtunk a pályákra való kiérkezéssel, ugyanis a szállás környékén igencsak jeges volt az út. A közel két órás erőlködés ellenére mindig visszaCSÚSZott a mikrobusz, így végül egy terepjáró segítségével kerültünk ki egy egyenesebb szakaszra. Amint kiértünk, természetesen egyből a CSÚSZásra koncentráltunk, és immár az északi pályarendszert is meghódítottuk, az egészen könnyű pályáktól a nehezekig. Jól éreztük magunkat, éppen ebből kifolyólag ketten, Emma és Pirka kiCSÚSZtak délután az időből: nem érték el a hegy tetejére közlekedő, utolsó kabinos felvonót, így ott ragadtak az északi oldalon. Legalább egy órás autózásba telt, míg átértünk a hegy túloldalára, de szerencsére ki tudták várni meleg helyen – egy étteremben – az érkezésünket.

 

Szerdán a reggeli gyors pakolást követően [amit a szállásadó néni sürgetésének köszönhetünk] ismét kiutaztunk a sípályákhoz, és egészen késő délutánig élveztük a csúszás örömét, az előző naphoz hasonló szép napos idővel megfűszerezve. Este aztán elindultunk Budapest felé, és szerencsére mindannyian épségben hazaértünk… Egyrészt azért, mert a Chopokon csak kisebb hopp-ok voltak, így egyikünk sem sérült meg, valamint Fülöpnek és Gyurinak köszönhetően, akik kiválóan helyt álltak a volán mögött még a CSÚSZósabb utakon is.

 

Személy szerint nagy élmény volt számomra ez a három nap, egyrészt, mert a síelés az egyik kedvenc sportom, másrészt a társaság miatt is. Összetartottságunk abban is megnyilvánult, hogy együtt minden elénk CSÚSZtatott akadályt megoldottunk. Reméljük, a csücsopos síelés a következő években is folytatódik, hasonlóan, élményekben gazdagon 🙂

 

Benyó
14-es “Hét Sovány Tehén” kiscsoport

 

Csücsop