Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

JV: A közösség

 

Az utóbbi években fontossá váltak számunkra Jean Vanier: A közösség c. könyvében található iránymutató gondolatok. Az alábbiakban ebből idézünk néhányat, természetesen azzal a nem titkolt céllal, hogy kedvet csináljunk hozzá! Biztatunk Benneteket, hogy lapozzatok ti is bele! Az oldalszámok a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2006-os kiadása szerintiek.

 

Jean Vanier: A közösség

A megbocsátás és az ünnep helye 

 

A közösség valahová tartozás és nyitottság, ugyanakkor szeretet is minden ember iránt. Más szóval úgy is mondhatnánk, hogy a közösséget ez a három tényező határozza meg: minden embert szeretni, egymással szorosan összetartozni, és megélni a küldetésünket.

41. old.

 

A közösségben az egyes embert szeretjük, nem pedig elvont értelemben a közösséget: nem egy egészet, egy intézményt vagy egy ideális életmódot. Az ember az, aki számít, az embert kell szeretni, és elfogadni olyannak, amilyen, és oly módon, hogy Isten terve szerint növekedjék és az élet forrásává váljék.

41. old.

 

Egy közösséget két nagy veszély fenyeget: a „barátok” és az „ellenségek”.

57. old.

 

Mintha Isten örömét lelné abban, hogy a keresztény közösségekben emberileg igen különböző személyeket hív össze, akik kultúrájukat, társadalmi osztályukat vagy hazájukat tekintve igen távol állnak egymástól. A legszebb közösségek éppen ilyen sokféle és különböző természetű személy összefogásából jönnek létre. Ez mindenkit arra kötelez, hogy lépjen túl rokonszenvein és ellenszenvein, és a másikat a maga eltérő tulajdonságaival együtt szeresse.

74. old.

 

Nem kell keresnem az ideális közösséget. Azokat kell szeretnem, akiket Isten ma mellénk állított. Ők Isten jelenlétének jelei számunkra. Talán másféle embereket szerettünk volna, vidámabbakat, okosabbakat. De Isten őket adta nekünk, őket választotta ki számunkra. Velük kell létrehoznunk az egységet és élni a közösséget. Barátainkat mindig magunk választjuk, de testvéreinket nem: ők adva vannak számunkra. Ugyanez áll a közösségre is.

75. old.

 

Élni a kapott adománnyal annyi, mint építeni a közösséget. Nem élni vele annyi, mint ártani a közösségnek és minden egyes tagjának. Fontos tehát, hogy minden tag ismerje a maga adományát, éljen vele, és érezze magát felelősnek növekedéséért. (…) S nemcsak a külső adományt kell nézni, amely egy természetes tehetséghez kötődik. Vannak rejtett, lappangó, mélyebben rejlő adományok is, melyek a Szentlélek ajándékaihoz és a szeretethez kapcsolódnak, s szintén arra hivatottak, hogy kivirágozzanak.

82. old.

 

Egy közösségbe való bekapcsolódás elsősorban nem a cselekvés szintjén történik, nem úgy, mint amikor valaki egy politikai pártba vagy szervezetbe lép be. Ott olyan tagokra van szükség, akik idejüket és energiájukat adják, és készek a harcra. A közösség egészen más: felismerés. Tagjai felismerik Isten hívását: éljenek együtt, szeressék egymást, imádkozzanak és dolgozzanak azért, hogy válaszoljanak a szegények segélykiáltására.

104. old.

 

Az ember azért lép be egy közösségbe, hogy boldog legyen. Azért marad benne, hogy másokat tegyen boldoggá.

116. old.

 

A közösségek foglalkozhatnak valamilyen tevékenységgel: sajtgyártás, sörfőzés, borászat (…) De mindez nem szükségképpen életadó, márpedig egy közösség hivatása az, hogy az élet forrása legyen a többiek számára, vagyis új reménységet adjon nekik, új értelemet az életüknek. (…) Életet adni másoknak annyi, mint feltárni előttük, hogy Isten úgy szereti őket, amilyenek, a bennük lévő jó és rossz, világosság és sötétség keverékével; megmondani nekik, hogy a sír bejárata elé hengerített követ, amely életük minden csúfságát takarja, el lehet gördíteni, hogy bocsánatot nyernek, és szabadságban élhetnek.

126. old.

Csücsop